A SZABOLCSVERESMARTI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG HONLAPJA


Kik is vagyunk....

Szabolcsveresmart község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Kisvárdától 11 km-re helyezkedik el.
A református gyülekezet a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegyéhez tartozik, s jelenleg közel 900 tagot számlál. Istentiszteleteink várnak minden békesség és lelki erősösödés után szomjúhozó szívet!



Jézus mondja:

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugvást adok nektek!"



ALKALMAINK

Vasárnapi istentiszteletek: de. 10:30, du. 15:00

Gyermekistentisztelet: vasárnap de. 9:30

Gyülekezeti bibliaóra: csütörtök 17:30; (nyári időszakban: 18:30)

Énekkar: szombat este, 17:00



TÖRTÉNETÜNK

GYÜLEKEZETÜNK TÖRTÉNETE

A Szabolcsveresmarti Református Egyházközség rövid története

Földrajzi jellegű neve 1329-ben merül fel. Évszázadokon át a Váradi család birtoka volt és mindenkor osztozott annak sorsában. Egy 1500-ban lefolyatatott birtokperből kiderül, hogy a falunak fakápolnája volt. A reformáció bizonyára a XVI. sz. közepén elérte, mint a többi környékbeli falvakat. A legrégebbi anyakönyvi bejegyzés szerint egy 1601-ben épült kis imaházuk volt a reformátusoknak. 1757. április 2-án egy katolikus bizottság szállt ki, hogy megvizsgálja a templomot, melyet a lakosok fából építettek, mint a régit, csak a szélessége haladta meg másfél arasszal az előbbiét. Ugyancsak engedély nélkül haranglábat is állítottak, amiért a Helytartó Tanács 1754-ben utasítja a vármegyét, hogy vizsgálja ki az ügyet. Ugyanakkor Bánóczy János katolikus alesperes kéri a vármegyét, hogy büntesse meg a veresmartiakat az engedély nélküli toronyépítésért. A falu egész lakossága részt vett ebben a toronyépítésben, mert bíztak a Türelmi Rendeletben: minthogy a torony csak hatöles magasságú, erdő között lakván, hirtelen felállítottuk, nem is tudhatta egyik kijövő szolgabíró is. (SzSzMM) Miskoltzi Péter prédikátor 1809-ben írott jelentése így szól: "A templom épült 1797-ik esztendőben és ez a templom bé fog magában 80 pár embert. A templomban vagyon asztal, keresztelő üveg kanna. A karon ezen inscriptio vagyon: Ez Isten Ditsősségére építtetett Hajlék a Veresmarthi Ref. Sz. Ekklesia segedelmével fel állott Tiszt. Pál István Úr Prédikátorságában Patyok Péter Curátorságában és Tirnadi Szombati Mihály Egyházfiságában, Bajnótzi Antal Asztalos mester által. Fa torony vagyon, épült 1780-ban, melyben vagyon 81 fontos harangocska, mely öntetett 1764-ik-ben, ezen felírással: A Nemes Veresmarthi Ref. Ekkla maga költségére öntette. Vagyon az ekklésiának ládája, nem tudatik mikori." A jelenlegi templomot 1845-48 között építette fel az egyházközség a temetőkertben. A templom északnyugat-délkeleti tengelyben épült, 30 m magas homlokzat előtti tornya északnyugatra néz. A háromszintes, órapárkányos torony alsó két szintjének előoldalán sekély faltükrökben egy-egy négyzetes ablak, felső szintjén félköríves záródású harangházablakok vannak.

A templom délkeleti vége a nyolcszög három oldalával záródik. A 9x19 méteres belső terét a falakból félig kilépő pilléreken nyugvó csehsüveg-boltozat fedi. A torony felől két pilléren nyugvó háromívű falazott karzat, a másik végében fakarzat, kötéldíszes falazott szószék és háromszáz ülőhely van. A templomon 1892-ben és a II. világháborús sérüléseit kijavítva, 1945-ben, majd az 1980-as évek végén végeztek felújítási munkálatokat. A késő barokk stílusú templom műemlék jellegű.

Az 510 és 292 kg-os harangjait Szlezák László öntötte 1924-ben Budapesten. Fényes Elek szerint 572 református és 86 más, az 1911-13. évi névjegyzékek szerint 952 református és 440 más vallású lakója volt a községnek.




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:

1 hozzászólás

Halászi Gáborné [ 2015-02-24 14:05 ]

Tisztelt Református Egyházközösség!

Szeretettel emlékszem az 1958 - 1962 évvel ezelőtt református templom épületére, csodálatos belsejére, környezetére és a számomra akkor még sok-sok lépcsőfokra. Az idősebb tisztelendő úr nevére már nem emlékszem, de emlékszem egy Dunai nevű fiatal plébánosra. Ebben az időben már Putnok-i gyerek voltam, vakációimat töltöttem ebbe a csodálatosan szép, békés faluban, a világ legbarátságosabb,a legemberszeretőbb lakosai között!!! Édesapám bányában dolgozott, a középiskola megkezdése miatt, után, már nem nagyon tölthettem ott a vakációkat. Bár vissza lehetne állítani ezeket az órákat, a kihagyott éveket. Temetéseken, esküvőkön nem volt idő a régi barátok, barátnők felkeresésére, beszélgetésekre. Édesanyám állandóan haza vágyott, aztán rám is átragadt ez a nosztalgia. Rokonaim ott élnek, a képek alapján a tevékenységüket látva, nagyon büszke lehetek rájuk! Remélem, lesz még arra alkalmam, hogy egyszer még az életemben meglátogathatom szülőhelyemet, rokonaimat, ismerőseimet, a halottak sírhelyét és megtekinthetem ezt a csodálatosan felújított, megszépített templomot. Büszke lehet rá az az ember, aki abból a "mesés faluból" származik. Köszönöm és szerencsés vagyok, hogy a NET-en keresztül láthatom és csodálhatom a képeket és szeretettel üdvözlök minden ismerőst.
Tisztelettel és szeretettel: Halászi Gáborné (Markovics Katalin)